2008. június

Dobonyi Rita beszámolója

Harmadik ghánai látogatásom előtt felvettem a kapcsolatot 70 ghanai civil szervezettel. Küldtem nekik egy emailt, melyben röviden leírtam mit csinálnak a humanisták a világban, és javasoltam nekik hogy csatlakozzanak és próbáljunk együtt tenni egy jobb és emberibb világért. Levelemre végül 12 szervezet válaszolt és közülük héttel sikerült találkoznom. Hat szervezet Accrában van, bár többnyire egész Ghánában tevékenykednek. Egyikük pedig Hóban működik, az úgynevezett Water Region-ben (víz régió), mely Ghána legelmaradottabb része.

Először a szervezetek vezetőivel ültem le, beszélgettünk, megismertük egymást és a tevékenységeinket, majd azokkal, akik nyitottak voltak rá, megszerveztünk egy következő találkozót a tagokkal. Ezeken a találkozókon a tagok csoportokban megbeszéltek hat témát a humanizmus témái közül, mint pl. „Az emberi lényt tekintjük a legfontosabb értéknek” témát. Majd elmondták egymásnak egy rövid összefoglaló keretében, nekik mit jelent az adott téma, és az ő életükben milyen változást jelentene, ha alkalmaznák. Ez azért volt nagyon érdekes és új, mert eddig mindig az volt, hogy ülök 50 vagy 100 afrikai között és beszélek 40 percet, miközben ők csendben ülnek. Rövidebben meg elég nehéz elmondani amit csinálunk, és a céljainkat. Ez az új forma viszont lehetőséget adott arra, hogy mindenki részt vegyen, és közben információt is kapjanak.

Az első ilyen találkozó Mamomiban volt egy főleg muszlim asszonyokból és férfiakból álló szervezetnél, melyet két Abdul hozott létre, akik a HIV fertőzés megelőzése érdekében önkéntes munkában informálják és tanítják a fiatalokat Accrában. Ezen a találkozón részt vett Michael, aki létrehozott egyik barátjával Nimában (a szomszédos kerületben) egy olyan főleg 17-20 éves fiatalokból álló csoportot, akik a közelgő választások kapcsán informálják az embereket a jogaikról. Ghánában is - mint a legtöbb afrikai országban - a választások alkalmával a jelöltek pénzt adnak az embereknek annak reményében, hogy rájuk szavazzanak. Michael csoportja arról informálja az embereket, hogy ennek ellenére szabadon dönthetnek arról, kire szavaznak, sőt joguk van nem szavazni is, valamint próbálják elmagyarázni, miért lenne érdekes, ha nem fogadnák el a pénzt. Ezen kívül hetente egyszer meghívják a jelöltek egyikét, hogy mondja el programját, ami szintén ritka és egyedülálló dolog.

Aztán Abdul elvitt egy idősebbekből álló csoporthoz is, szintén Nimába, ahol röviden elmondtam nekik, mi a Humanista Mozgalom, és aztán pár nap múlva újra találkoztunk azokkal, akiket bővebben érdekelt, és szerettek volna csatlakozni.

Abdul amellett, hogy szervezetét viszi előre, az egyik ghánai egyetem hallgatója Legon-ban és a ghánai nemzeti rögbicsapat kapitánya is. Természetesen elvitt az egyetemre, ahol éppen edzőtábora volt a rögbicsapatnak. Ez elég vicces tapasztalat volt, amint ott ültem a rögbicsapat közepén, egyetlen lányként (ráadásul fehér) és beszéltem nekik a föld emberivé tételének fontosságáról és az erőszakmentes forradalomról. Kiderült, hogy a csapat tagjai között sok a tanár, és legtöbbjük szintén aktív a civil szférában. Nagyon tetszett nekik a Humanista Mozgalom és sokan csatlakoztak.

Az egyik nap meglátogattam az egyetlen nem accrai szervezetet is Ho-ban. Minibusszal (a ghánaiak tro-tro-nak hívják) két óra alatt ott voltam. A szervezetről kiderült, hogy főleg külföldi önkéntesek Ghánában való elhelyezésével foglalkoznak, így sok, embereket segítő szerveződéssel vannak kapcsolatban, és éppen azt tervezték, hogy létrehozzanak egy helyi önkéntesekből álló hálózatot is, mivel a régió helyzete miatt sokszor jól jönne az összefogás, de szervezetlenség miatt nem történik meg, így nem tudnak érvényesülni. Velük tehát ez lesz a projekt, hogy létrehozzunk egy valódi önkénteshálózatot Ho régióban, mely képes lesz arra, hogy nyomást gyakoroljon különböző témákban a kormányra, vagy a helyi hatóságokra.

Ezen kívül még négy szervezet képviselőivel találkoztam, de velük végül nem sikerült elmélyíteni a kapcsolatot, az érdeklődés hiánya miatt.

Ez a látogatás nagyon sokszínű volt, és végre sikerült olyan embereket találnom, akik komolyan szeretnének tenni másokért és az országukért. A látogatás végén több mint húszan csatlakoztak, közülük Abdul és Michael csoportjában már több mint ötvenen vannak. A rögbicsapatból Wilson, Razak, Paul, Emmanuel, Amuzulo is aktív, és folyamatos kapcsolatban vagyunk.

Mindez azért érdekes, mert Ghána valóban más, mint Kenya, pl. itt az emberek sokkal jobb helyzetben vannak, és főleg Accrában egy érdekes keveréke található az európai és az afrikai mentalitásnak. Ami azt jelenti, hogy elég nehéz ott is megtalálni az utópiára nyitott embereket, akárcsak itthon.

A következő látogatásig újabb szervezetekkel tervezzük a kapcsolatfelvételt, illetve el szeretnénk mélyíteni a már meglévőkkel a kapcsolatot és segíteni nekik a projektekben.